Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elsőként a célban

2010.01.22

Budapest-Bamako 7. nap
Ma volt a legnehezebb napunk. Bár mindig ezt írjuk, négyszáz kilométerenként kő és kő, hegyre fel, völgybe le, ezer kavics között egyetlen egy felfestett darab, mint 10 pontos feladvány… kimerítette az idegeinket. Az Atlasz-hegység és a gyomorfertőtlenítés nehezen egyeztethető, a legtöbb másnapos kidobta a taccsot a meredek kanyarokban. Akinek nem a gyomra fájt, azt a látvány nyűgözte le. Indiana Jones kalandfilmjeire jellemző szűk kis szerpentineken, szalagkorlát mentesen, fék nélkül közlekedő arab katkatokkal (lsd. autó) szembehaladva igyekeztünk letudni a kisebb Grand Kanyonra hasonlító hegységet. Hullanak a kocsik, mint a legyek (amiből itt rengeteg van). Szerencsére nem az Atlasz szurdokaiba, csupán a szerelők kezeibe. Mindenki eszeveszetten bütyköl egy-egy szenvedélyes menet után. Nappal száguldás, este bőrözés. Ma mi is hengerfejezésre szorulunk, Nánának és Gabinak hosszú éjszakája lesz. A tizedikről feltörekvőben már a nyolcadik helyezést bitorolják Laciék. Ma elsőként érkeztek célba, legnagyobb dicsőségünkre.